most van az, hogy mindenről eszembe jutsz. hogy visszagondolok és látom a sok hibát, de a sok szépet is. igen most talán sokkal boldogabb lennék, ha soha nem ismertem volna meg. akkor most nem érezném ezt. ha messziről nézem látom én, hogy ez nem működőképes.. ki tudja miért, valahogy mi nem illünk össze..

hiába voltam felkészülve rá és tudtam, hogy ez lesz még is fáj. talán csak a tudat bánt, hogy itt a vége. vagy, hogy nem szeretsz. vagy, hogy ugyanazzal az az indok... amitől pocsékabbul érzem magam. és idiótaság, hogy már most hiányzik az az ölelés? olyan tisztán emlékszem amikor először megláttalak, amikor először mondtad, hogy szép vagyok és megöleltél. amikor bizonytalan voltam és mégis meggyőztél. megérte?!

mennyi hiba, mennyi rossz gondolat

vicces..nem mondom hogy én mindent megtettem ezért a kapcsolatért..mert persze én is hibáztam benne. valójában olyan érzésem van most, hogy neki csak addig kellettem amíg nem kaphatott meg. nem tudhatom biztosan mit gondol ez így van, és még nem is ismertem meg eléggé. hamarosan úgy is megtudom.

'Az egyetlen valóban létező csoda a siker.'