hiába voltam felkészülve rá és tudtam, hogy ez lesz még is fáj. talán csak a tudat bánt, hogy itt a vége. vagy, hogy nem szeretsz. vagy, hogy ugyanazzal az az indok... amitől pocsékabbul érzem magam. és idiótaság, hogy már most hiányzik az az ölelés? olyan tisztán emlékszem amikor először megláttalak, amikor először mondtad, hogy szép vagyok és megöleltél. amikor bizonytalan voltam és mégis meggyőztél. megérte?!